Hát a kereskedelmi galériákban!

Összefogott a pesti galériaszíntér három nagyágyúja, hogy közösen énekeljék ki a magas cét: bemutassák a magyar neoavantgárdból kinőtt mai kortárs képzőművészetet. Ha már a mamutintézmények sorra vesztik el befolyásukat és jelentőségüket, az állam pedig látványos kivonul ebből a szektorból, akkor mostantól majd a kortárs galériák mondják meg, hogy mi a kánon és mi a művészettörténet.

A célcsoport így már nem a széles tömeg, hanem a nagyon-nagyon befolyásos külföldi szakértők (jött egy komoly delegáció a Tate múzeumóriás környékéről!), a tehetős gyűjtők, no meg a szokásos kiállításnéző keménymag.

A szervezők: a külföldön legjobban csengő magyar művésznevekkel dolgozó fotógaléria, a Vintage, a legprogresszívabb nemzetközi körökbe pályázó Kisterem, és a legnagyobb produkciós kapacitással rendelkező acb Galéria.

Ők rakták össze a Bookmarks névre keresztelt kiállítást a néhai B55 Galéria kibérelt tereiben. Itt az egész '60-as, '70-es évekbeli neoavantgárd. Csupa-csupa múzeumi klasszikus, de nem a múzeumokból, hanem magángyűjteményekből. Van hűvösen elegáns, színcsíkos geometria – Bak Imre tálalásában:

Struktúra-elemző, rakosgatós rendszerelmélet – Maurer Dóra jóvoltából:

Lángoló szenvedélyű, megkínzott performansz-dokumentáció – a néhai Hajas Tiborra emlékezve:

És polgárpukkasztóan pofonegyszerű fluxustárgyak – Szentjóby mester szíves engedélyével:

Ezek között vannak agyonsztárolt kulcsművek, például Maurer minden egyes fotón eggyel tovább forgatott papírlapja, vagy Szentjóby kénlapos téglából fabrikált csehszlovák rádiója. Az előbbi formalista képanalízis, amit az előző Isztambuli Biennále miatt zabál a nemzetközi közönség, az utóbbi a '68-as prágai bevonulás ellen tiltakozó gesztus, aminek egyik remake-jét a tavalyi Documentán az egész világ láthatta.

A rangos – de ritkán látható – neoavantgárd főművekre egy rendszerváltás utáni konceptuális válogatás felel, valamiféle képzeletbeli hidat húzva a nyolcvanas évek fölött.

A friss alkotások is próbálnak igazodni a kelet-európai formajegynek tartott buhera-életérzéshez és barkácshangulathoz. Várnai Gyula magnószalagos installációja és a fiatal Kaszás Tamás antiglobalista túlélő szánkója még ráhúzható erre a kaptafára, de a többiek már menthetetlenül profibb eszközökhöz nyúlnak. Titokzatos szenzorok, félbevágott autófelni és tökéletesen kivitelezett printek. És mindez a szezon legfontosabb kortárs kiállításán.

A riportfotókat megbízható képszállítónk, Erdei Gábor (Art Detektor) készítette. A kiállítás ma zárt be, de még több kép megnézhető róla itt.

© Flash Art Hungary / Erdei Gábor