A paprikafüzérek és cigánypecsenyék között utoljára Borsos Miklós hozott ide friss esztétikai muníciót a huszadik század derekán, a maga időtlen márványidoljaival és diófapác rajzaival. Az meg elég rég volt. De hát miért is ne? Tihanyt nem húzzák vissza a gulyáskommunista tömegturizmus liánjai. Ezt a játszmát Pécs elbukta (az utolsó hajó az EKF-fel elment), Szentendre majdnem megúszta, de végül belekeveredett a hitelpolip karjai közé (jelenleg reménytelenül süllyed). Tihany viszont jól muzsikál: évről évre növekednek a csinos bazaltkockával lerakott közterek, nyúlnak a bicikliutak, szaporodnak az intelligens kortárs építészeti megoldások. No és rátaláltak a levendulára, ami nemcsak remek városszimbólum, de trendi mediterrán kultúrnövény is.
Na de egy menő kortárs képzőművészeti vásár megrendezése nem túl merész vállalkozás?
A helyzet az, hogy a kortárs képzőművészet kórosan urbánus jelenség. Sőt. Nemcsak hogy a városokban tenyészik, de kifejezetten a grandiózus metropoliszokban. De mivel a magyar kultúrfinanszírozás – pláne nyáron – mindenek feletti értékként favorizálja a fesztiválozást, hát a kortárs képzőművészet is kaphat egyet. Valahová a pesti galériásoknak is el kell menniük a rövidke szabadságuk alatt! És mivel Tihanyban a legmagasabb az egy főre vetített nyaraló sportkupék aránya Magyarországon, a helyszín telitalálat. Van kellő számú művelt és/vagy sznob közönség, aki végigjárja a kompkikötőben felállított fesztiválsátrat, csipked a Villa Medici műanyagtányérjairól, szagolja a balatoni borokat és szemlézi a szponzor Audit.
Az Artplacc három dolgot vegyít kellemes koktéllá: az édesvizi yachtklub életérzést, a tihanyi kultúrtájat és a kortárs képzőművészeti műélvezetet.
A fősátor úgy néz ki, mint egy mini art fair, de szinte senki se vásárol itt. Nem véletlen hívják inkább fesztiválnak magukat. A kiállítók ettől függetlenül a jobb pesti galériák – egész pontosan a jobb pesti galériák másod- és harmadvonala, mert a legjobb néhány idén nem jött el. Ettől függetlenül az anyag egész csinos lett, van könnyed popos olajfestészet, befőttesgumi-installáció, rideg-koncept absztrakt képecskék, lírai figurális vásznak és vidám mobilszobrok. Főként a szakmai körökben jól ismert fiatalok szerepelnek, plusz pár öreg – élő vagy holt – absztrakt legenda, Nádler Istvántól Hantai Simonig. A galériások biztosra mentek.
A szervezők pedig tovább habosították a programot. A frissen lekövezett felső sétányra felhúztak egy másik fóliasátrat, a képzőművészeti fotó és a kísérleti fényképezés pár kurrens képviselőjével. Festőivé felnagyított pixelek, személyes emlékfeldolgozás, dokumentarista ihlet, konceptuális stílusbravúrok. A régi vitorláskikötőnél partisátor, videóművészeti vetítés és vicces köztéri projektek: elhantolt könyv, nádfalú utacska és óriás borotvapenge. A köveket csapkodják a lágy hullámok, a nyugágyak a naplementére néznek, körben elszenesedett halcsontváz-szobrok. Nyár végi carpe diem.
Az Artplacc jól áll Tihanynak. Tihany jól áll az Artplaccnak.
A riportfotókat megbízható képszállítónk, Erdei Gábor (Art Detektor) készítette. Még több kép itt.
© Flash Art Hungary / Erdei Gábor
2013. augusztus 16–20.
