Kiosztották a rangos kortárs képzőművészeti díjat, a Leopold Bloomot. Az idei nyertes már megvan, Nemes Csaba személyében, de a legjobb jelentkezők munkáiból válogatott kiállítás még szeptember végéig látható a Ludwig Múzeumban. A jelöltek ütős, profi anyaggal rukkoltak elő. Villámszemlénk következik.

Kerekes Gábor trashreliefjein antik romok között csúcsrajáratott plázs, világunk törmelékeit Noé-bárkaként menekítő léghajók. Az újságkivágatokból összerótt kollázsok, mintha Bosch Földi paradicsomjának fogyasztói verzióit adnák. A pszichedelikus világvégét távcsővel is nézhetjük. Mellette függ Puklus Péter széthajtogatott gyufásdobozról készített fekete-fehér felvételének szikár egzisztencializmusa. A végletekig letisztult, szigorúan komponált képi világ egyszerre megejtően intim és hűvösen távolságtartó. Az oldalról beeső fényekkel megvilágított tárgycsendéletei és makett fotói felett Vermeer csendje lebeg. 

A szintén fotós Alpern Bernadett személyes indíttatású sorozatában elhagyott vagy újrahasznosított európai zsinagógákat dokumentál. A kiállított kilenc képben nem érzem mélyrétegeiben kibontakozni a témát, sokkal inkább a különféle funkcióváltások (bolt, vívóterem vagy éjszakai bár) okozta első meglepetést.

Szigethy Eszter projektje egy nálunk mindez idáig kevéssé exponált emberjogi problémára, a mexikói illegális bevándorlók helyzetére irányítja a figyelmet. Az interjúk és foglalkozások tapasztalatait dokumentumfilmben, illetve grafikákban összegezte az alkotó. Utóbbiak Hecker Péter stílusára emlékeztetnek.

Adamkó Dávid installációi ötletesek, szépen kidolgozottak. Digitális terepasztalai, high-endet idéző berendezései a hatalom, a köztér és az egyén bonyolult viszonyrendszerét modellezik. Középpontban a Hősök tere helyszínanalízise, ahol összecsúszik a koncert, a propaganda és a pornó. Szabó Eszter több itt kiállított animált melóját már ismerheti a rutinos tárlatlátogató. Lestrapált arcok, a Macskafogó zárójelenete által inspirált antiutópia és a metróban rázkódó fejű szerzetesek (egy Sasetta-képről átemelve) adnak hírt a minket körülvevő világról. A művekhez hang is kapcsolódik, de sajnos túlkiabálják egymást.

Fabricius Anna fotóin és videóin folytatja a munka témájának szisztematikus feltárását. Improvizációs játékokon alapuló, frappáns sorozatai konkrét társadalmi jelenségeket visznek színre. Az eszmei töltet azonnal detonál, bár emiatt a címek épp annyira lazák, mint egy felvilágosodás-korabeli traktátus (pl. A Kapitalista új területet foglal).

Vele szemközt Péter Ildikó az angol ipari forradalom épített örökségét dokumentáló fotósorozatával viszi tovább a piacgazdaság destruktív olvasatát. A mára lepusztult ipari nagyvárosokban kapta lencsevégre az idő és a kilátástalanság romboló munkáját. Az alkotói folyamatot környezettanulmányok kísérték.

Az idei Leopold Bloom-díj győztesétől Nemes Csabától három munka látható, amik az autoriter hatalom szelektáló természetét vizsgálják a festészet és az animáció nyelvén. Szimbóluma a tábor, ami disztópiaként művészlakópark, jelenként cigánytelep, múltként rezervátum, ahol az Apa fantomja kísért.

A riportfotókat megbízható képszállítónk, Erdei Gábor (Art Detektor) készítette. Még több kép itt.
© Flash Art Hungary / Erdei Gábor
Leopold Bloom Art Award
Ludwig Múzeum, 2013. szeptember 7–29.